Eltűnő homályos foltok
zöld obeliszkek
fehér kőporos alján
szétfolyó árnyak az éjben
játszik a szél hársfák
mézízű ajkán
hol van az ígéret
hol van az élet
nyújtsd ki a kezed
annyira félek
hirtelen oly nagyon
sötét lett
mint egy régi fénykép
besötétlett
obeliszk szépség
szivárvány
neved alatt
fekete márvány
ami csók volt
gyönyörű álom
kiszáradt szó
szétrepedt számon

Török Judit - 2011. 11. 02. - 05:50
Szomorú gondolatok, gyönyörűen írva. Jól értem, hogy talán egy elhunyt kedves? :-(
Szívem bánatodra.
Judit
Suttogó Rézi - 2011. 11. 02. - 07:02
No kedves Artur,többször olvastam és közbe képek villantak a homályos szemem előtt.......Dobbanó.
papirella - 2011. 11. 02. - 07:13
Gyönyörű emlékezés...+ 1 szív...
Artur - 2011. 11. 02. - 07:56
Kedvesem volt ö akivel gyerekfejjel össze vesztünk.Afrikáig futott .Missziós lett.Harminc év után találkoztunk újra .Nem ölelhettem meg mert ,épp nem volt immunrendszere.A második találkozásunk a temetésen volt.Ha azt mondom rendkivüli ember volt.akkor silány és kopott a szó mert nem képes semmit vissza adni abból amit érzek.Köszönöm hogy olvastátok. Szerettem volna...annyi mindent szerettem volna.....csak ennyi lett belöle néhány kiszáradt szó.
Csillza - 2012. 02. 04. - 10:33
A művész élete mindig úgy alakul (?!), hogy legyen bőven feldolgozni valója. Olvasódként mérhetetlen öröm látni a csodás képeket, az ordas szenvedést szelídített formában, mert már hagyja magát megsimogatni...Embertársadként pedig csak azt mondom, én sokáig fogtam halottak és eltávolodottak kezét, hittem, hogy "ott vannak", de már csak rothadt csonkokat ölelgettem, emlékekben hagytam a fél lelkemet és nem volt több kezem megérinteni a Jelent. Hajlamos vagyok összetéveszteni a költészetet a valósággal. Tény, hogy a művészet lehetőség az időutazásra, de én erőnek erejével fogódzkodom az létezést jelentő jelenbe. A Ji-Csingben azt mondja a Tao bölcse: "Önmagát eperághoz köti." Persze, szépen sírni csak a művészek tudnak. Íme, itt is.
Artur - 2012. 02. 04. - 11:00
Köszönöm ezt a próza verset amit írtál.
sziriusz - 2011. 11. 02. - 10:45
Gyönyörűen szomorú emlékezésed reá,,,,
SZÍVET érdemel.
Toth Janos - 2011. 11. 02. - 10:54
Barátom, nagyon szép szófejfát faragtál.Nehéz az ilyen versekhez szólni, inkább egy nagyot hallgatok.
Janus
tóthica - 2011. 11. 02. - 11:33
Mindig szomorú az emlékezés. Bánatos szívedre egy szív.
Szeretettel
boldogtalan - 2011. 11. 02. - 12:07
Érdekes, hogy e néhány kiszáradt szó meg tudja nedvesíteni a szemeket.
Nagyon megható emlékezés.
Facsargó szívem itt hagyom.
Gábor Tamás - 2011. 11. 02. - 12:31
Nagyon szép és megható, szívem marad.
Artur - 2011. 11. 02. - 21:14
Kedves Barátaim!
Nézzétek el nekem ,hogy nem egyenként válaszolok.Együtt érzésetek drága nekem és köszönöm hogy itt voltatok .Nehéz bármit is hozzáfüznöm ehhez a vershez.Még mindig fájdalmas akár csak olvasni is.Köszönöm a szíveket is .Rózsákká változnak Anna sirján.
next36 - 2011. 11. 03. - 21:48
Drága Artúr, hagytam én is egy rózsaszálat csendben.
Artur - 2011. 11. 03. - 22:54
Anna kedvenc virágja volt a rózsaszinű rózsa .Olyan amilyet Vista hagyott nekünk búcsuzoúl mert elkellet adnia a fényképező gépét.Nézd meg- ha javasolhatom -érdemes.Köszönöm kedves Next .(maradok ennél a megszólitásnál kedves macskaoroszlán)
next36 - 2011. 11. 03. - 23:16
Köszönöm ajánlásodat, valóban kiváló munka a fotó. Összeillenek nagyon, együtt kellene lenniük, mindenki örömére!
Artur - 2011. 11. 03. - 23:28
Sajnálom ,hogy egy ilyen fotós nem tud tovább dolgozni:Gondolom más országokban nem kicsavarnák kezéből a gépet hanem nyomkodnák bele. hogy dolgozzon Mi azt se tudjuk meg becsülni amink van .Jó éjt Next! Kb enyit birtam ma
next36 - 2011. 11. 03. - 23:32
Jó éjt kedves Artur! Én is megyek töltődni. Na, ez olyan robotosra sikerült, de nem az vagyok :)
Artur - 2011. 11. 03. - 23:36
Töltödj.Kellenek holnapra megint a hozzászólásaid meg a lekesedésed a körnek.Szép álmokat!
danaiz - 2011. 11. 03. - 23:18
Meghatódtam. Gyönyörű megemlékezés! Szívet hagytam. Szeretettel: Dana
Artur - 2011. 11. 03. - 23:29
Köszönöm Dana ! Ölellek!
medvelepke - 2011. 11. 04. - 00:36
Kedves Arthur!
Én a búcsú rózsát néztem s ott olvastam Anna versedről.
Szomorú történet,megható és csodaszép az emlékezésed.
Vista rózsája valóban hozzá méltó.
Szeretettel:ml.-Éva
Artur - 2011. 11. 04. - 08:08
Remélem Vista is igy gondolja majd.Valahogy a két mű kezd közel sodródni egymáshoz aminek én örülök .Remélem Vista nem bánja.Mancsoljunk kedves Lepke.Szerettetl Artur
barnaby jones - 2011. 11. 04. - 08:48
Csak egy nema sziv...Meltoan emlekeztel meg verseddel.Barati udvozletem:B
Artur - 2011. 11. 04. - 09:12
Köszönöm Barnus!
Raven - 2011. 11. 05. - 18:28
Igazán gyönyörü de ugyanakkor szomoru vers lett ebből kedves Arthur, én csupán egy szivet hagyok nállad. Barátsággal Raven
Artur - 2011. 11. 05. - 19:01
Az élet néha szomorú..A szíved viszont jó! Kedves Raven .Köszönöm
Vista - 2011. 11. 05. - 19:22
Kedves Artur!
Elolvastam versed, s szóhoz sem jutok. Remélem a képpel nagy szomorúságot nem okoztam, hisz az a szál rózsa is a szerelem jegyében találta meg végső gazdáját.
Lényegesen kevesebb szomorúság volna a világban, ha benned nem lenne... :(
...ilyenkor bár tudnék segíteni... :(
Barátsággal: Vista
Artur - 2011. 11. 05. - 19:44
Mikor feltetem a verset akkor néztem meg a képet és meg döbbentem Annának ez a rózsa volt a kedves virága .Nagyon mellbe vágott :Köszönöm neked hogy láthattam .Remélem lesz új géped-Jó lenne !
Vista - 2011. 11. 05. - 20:12
Én meg csak meglepődtem, hogy valakiben ilyen érzéseket elő tudok hozni a képemmel.
Igazán szívesen a képet!
...egy új gépnek én örülnék a legjobban, elhiheted... :)
Köszönöm kedvességed!
Del1 - 2011. 11. 05. - 19:32
Nagyon tetszett a versed, reménytelenség, halál, és félelem.
Artur - 2011. 11. 05. - 19:46
Köszönöm kedves Del ,hogy elolvastad.Ugy van ahogy írod szórúl szóra.Ezek szorultak belém ki kellet irnom öket.
Szűcs János - 2011. 11. 05. - 20:23
Kedves Artur!
Csak szívet adhatok, mégha 13. is. Remélem nem szerencsétlen, mert ha nem lenne, nehezen lehetne 14. szív ezután.
Artur - 2011. 11. 05. - 20:39
Kedves János!
Szerencsésnek tartom magam mert találkoztunk . ennél a versnél Azt mondod a tizenharmadik sziv ,Jó de ebből hányat adott nö és hányat férfi? Így már nem is tudom hányadik. Csak módszer kérdése az egész
Katona voltam leléptem egy este és Annát vártam az utca végén.Nagyon hideg volt .Sétáltam és egymásnak ütköztünk .Sirva fakadt .Kérdeztem hogy mi a baja? Számolta a lépéseket a trollytól a kapuig Azt mondta ha több mint száz akkor biztosan kap ma levelet tőlem .Akkor hát mennyi kérdeztem és miért sirsz? Mert amikor megláttalak elfelejtteem hogy. hol tartok a számolásban és most nem tudom hogy kapok e levelet.
.Hát ennyi a számolásról .Én sose voltam benne jó.Örültem neked.
prince - 2011. 11. 05. - 20:42
Nem tudom ilyenkor mit a legillendőbb írni, azt viszont tudom, hogy rengeteg őszinte érzést, mély fájdalmat fogalmaztál meg.
Baráti üdvözletem
Zoli
Artur - 2011. 11. 05. - 20:52
Kedves Herceg !
Ha te nem tudod mit kell irni akkor mi végképp tanácstalanok vagyunk.
Köszönöm !Barátsággal Artur
Pekk@ - 2011. 11. 05. - 21:03
Szívemből hoztam egy kis darabot és nálad hagyom!
Csendben olvaslak újra és újra...
Barátsággal: Pekk@
Artur - 2011. 11. 05. - 21:09
Köszönöm Pekk@ ! Jó szivvel el fogadom.
szabadnakszuletett - 2011. 11. 05. - 21:22
Köszönöm, hogy hallgathatok veled... veletek...
Ölellek.
Artur - 2011. 11. 05. - 22:38
Régen láttalak kedves..ömm Virág.Örülök hogy itt vagy :Én is ölellek!
Dorian - 2011. 11. 05. - 23:58
Szívbe maró sorok! Az egész versed áthatja a gyász és fájdalom, emlékek... a vége... a vége mindent feltép! Tiszteletem!
Artur - 2011. 11. 06. - 08:47
Kedves Dorian !
Őrülök , hogy sikerült egy virágot elhelyeznem arra a sírra.Megerősitesz benne ,hogy az igyekezetem nem volt hiába való. A bánat amit megoszthatunk az nem lesz kevesebb de a fájdalom kissé távoldik .Köszönöm ,hogy megoszthattam veled.
Vista - 2011. 11. 06. - 11:01
Köszönöm, hogy egy ilyen tökéletes és remek mű mellett lehet az én fényképem!
Artur - 2011. 11. 06. - 13:15
Kedves Vista!
Számomra a megtiszteltetés .Köszönöm !
cseresznyevirág_ - 2011. 11. 07. - 19:02
Szétrepedt álom...
Nem is tudok hirtelen mit.. Majd visszatérek.
Artur - 2011. 11. 07. - 21:35
Várlak vissza .
Remete - 2011. 11. 07. - 22:15
Az a baj Kedves Artur, hogy csak egy életünk van, és igaz szerelmet is többnyire csak egyszer élünk át. Akinek szerencséje van, az hosszan, akinek nincs, az röviden. Aztán maradunk, és csak írunk róluk. Ki szebben, ki fakóbban. Te azok közé tartozol, akik szebben tudnak írni.
Meghatottál.
Köszönöm a lehetőséget, hogy betekinthettem a lelkedbe, a múltadba meg talán a jelenedbe is ezen a versen keresztül.
Szívem persze itt maradt.
Attila
Artur - 2011. 11. 07. - 22:34
Sokáig gondolkoztam ,hogy mi legyen a sorsa ennek a versnek.Mert,hogy személyes,mondhatnám nem közérdekü Akinek szól - ő sohasem olvashatta.Végül úgy döntöttem felteszem ide.legyen mindenkié.Sajnos sokan cipelünk ilyen emlékeket magunkban .Talán ha látjuk a másokét könnyebb elviselni a miénket.Szerettem volna adni Annának valamit akkor is amikor már nem lehet .Valamit ami több (talán) mint egy szál virág és amit csak én adhatok senki más.
Tisztelettel meg köszönöm. a látogatásodat és a szavaidat.Az élet megy tovább. ez a természetraja.A sebet befedi az idő , csak a forradás marad.
Nagylábú veréb - 2011. 11. 09. - 23:28
Most én próbálok elvonatkoztatni attól, ami a személyes részt illeti.
Már többször jártam itt e versnél és nem tudtam a mondandóm bepötyögni. Én is átéltem hasonlókat, de nem márványköves a történet. Igazából nem is kell mindig a halál, hogy ennyire szomorú legyen az élet. A halál csupán csak ijesztő számunkra, mert túl végleges.
Na megint okoskodok. Megint nem sikerült igazán leírni amit akartam :)
Mint vers, tetszik, mert hatsz az emberi érzékszervekre, hatsz a lélekre...
Először homályos minden, majd a sok kérdéssel és azokon való mélázással eljön hirtelen az éj, vagy csupán a megérkezett válaszok festenek mindent sötétre. Mégis most lesz minden tiszta és egyben megrendítő. Tudom, megint csak próbálgatom magam, jól sikerült? :)
üdv:
Péter
Artur - 2011. 11. 10. - 00:08
Van idő amikor nehéz megszólalni a végtelen csendben .Csak dadogás jön elö az embreből.Van a fájdalom amit szavak nem tudnak kifejezni de nekem csak szavak állnak a redelkezésemre hogy kifejezzem:Nem azért mert mondani akkarok valamit , hanem azért mert mondanom kell valamit mert külömben végleg megnémulok.Azt tudtam hogy ez mindenkihez másképpen megy át.Azt sem tudtam hogy másnak ez érthetö vagy csak egy szókupac..Örülök a megfejtésednek mert azt éreztet,i hogy átmegy .kb ugy ahogy én is érzem. Jó éjt !
Nagylábú veréb - 2011. 11. 10. - 00:54
Köszönöm a visszacsatolást Artúr Björn! :)
Oldalak