Őszkutya

Kovács Sándor - 2012. 02. 20. - 20:30

Száz csuda sásbuga suttog a szélbe,
zizzen a sárga levél.
Fázva elillan a Nap pici lángja,
bújik a dérbe a tél.

Kullog az őszkutya, véknya behorpad,
sánta világa de fáj!
Lába bicsaklik, az éhe nyikordul,
gyötri, de menni muszáj.

Szédül az őszkutya, mindene zsibbad,
jajszava messzire száll.
Száz csuda sásbuga retten a csendben...
Fagyteli álmokat
árul a táj...

The Man Who Laughs képe

Verlaine már lenyűgözött azzal, mennyire ismerte a hangokat. Most megint azt érzem. Meg hogy a dactilusok pici lába hogy görgeti előre az egész verset.

Szabad azt mondani hogy szerintem ez a legjobb, amit tőled olvastam? Szabad-e, nem, leírtam.

Kovács Sándor képe

Na, már most ez a vers azért nem jó, mert még ez sem tudta levetkőzni a daktilusokból a sok névelőt. Egyébként szeretem ezeket a négymorásokat, bűvölnek, bájolnak...

Köszönöm a méltatást, és örülök, hogy benne van az, hogy "szerintem" :)

The Man Who Laughs képe

Mondjuk igen, a névelő nagy kísértés mindig, borzasztó kellemes kiskapu, de szerintem nem feltűnően sok. Én kiteszem legtöbbször ha tudom, mert ha hiányzik, sokszor jobban zavar.

Csillza képe

Eszembe juttattad a Galagonyát Weörestől, de nem baj.
Szerintem ahhoz, hogy ne használj ennyi névelőt, át kellene írnod, és megérné, mert egyébként ez a girhes "őszkutya" kikényszerített egy verset.
(Nekem NAGYON sokat kell agyalnom, hogy nem legyen benne annyi...)

Kovács Sándor képe

Mér' pont a Galagonya? Nem is hasonlít a ritmusa. Különben köszönöm, hogy említed a verset, ha Weöres nem tépelődött a névelők miatt - lásd épp a Galagonya - én sem teszem.

Köszönöm.

Csillza képe

nem a ritmusa, az életérzés...de már tépelődtél, olvastam... :)

Kovács Sándor képe

hátttööö...háttööö... a galagonya csak öltözik, meg izzik, de ez a kutya megdöglik...

Csillza képe

nem a ritmusa, az életérzés...de már tépelődtél, olvastam... :)

Kovács Sándor képe

oké...

GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
 ruhája.

Nekem ez nem ugyanaz az érzés... Az őszön kívül sok párhuzamot nem látok.

Csillza képe

Sanyi! Mi van? Nekem tetszik, amit írtál! De tényleg! És ha valami eszembe jut, az csak annak a jele, hogy még van valamennyi eszem...Ebből a párbeszédből még az is kiviláglik, hogy nincsen is túl sok...Na látod...Egyébiránt véletlenül nyomtam kétszer. Vélni, gondolni...alítani...eszetlenkedni...ez volnék én...

Kovács Sándor képe

Tudod, én eléggé materialista módon nézem a világot. Számomra a hasonlóság kézzel fogható, egy érzésből sohasem indulok ki. Talán emiatt értetlenkedünk itt. :)

Csillza képe

A legmeglepőbb talán nem is a kettőnk közötti különbség, hanem az, hogy mindkettőnknek megfelelő helye van a világban... A vers számomra mindig a szellem diadala volt az anyag felett. A versírásnak vannak megtanulható (és megtanulandó!) részei, de a tehetséget nem lehet tanítani. És nicsen semmi múlandóbb a matériánál. A Ji-Csingben a Tao bölcsei azt mondják a megfelelő lelki tartásra, mely a megújulás záloga is szerintük: "Önmagát eperághoz köti."

Kovács Sándor képe

Értem, tehát tehetségtelen vagyok... :) Nem újdonság, tudom.:)

Ismert világegyetemünk anyagból van... Ha nem is múlhatatlan, öregebbet nem ismerünk, ugyebár. :) Ráadásul az az alkotó szellem, amit maradandónak gondolunk, ehhez a "múlandó" anyagtömeghez köthető csupán...

Amikor a vers elhiteti veled, hogy az Ő illatát érzed, lehet a szellemre fogni, de csupán kémiai reakciók sora játszódik le a neuronok között.

Csillza képe

Attól, hogy valamit már meg tudnak mérni, még nem jelenti azt, hogy "annyi csak". De Te nagyon aranyos vagy, és nagyon jól tudod, hogy nem vagy tehetségtelen és én sem mondtam ezt. Klassz a pólód! Jó anyag...

Vendula képe

Nekem olvasás közben fel sem tűntek a névelők, annyira sodort a vers. Szép a téma is.
Én butuska vagyok hozzátok képest, botladoznak a verslábaim, és csak irigykedni tudok ilyenkor.

Vendula képe

Egyszer még nagyon kikapsz! És nem versírás terén. :P

Pekk@ képe

Olvastam és jó volt! Azok a kis névelők elférnek benne! Hagyd így!

Kovács Sándor képe

Már egy több, mint egy éves versre nehezen hangolódnék, meg Csillzának írt válaszomban megnyugtattam magam.

Köszönöm.

Artur képe

Felvesz a szél a hátára és visz magával.Görget a levegőben.Milyen névelők? Jártunk arra is?
Fogadok Gerda azt fogja mondani .hogy ojj..ritkán mondja

tóthica képe

" Még nyílnak a völgyben a kerti virágok" szerintem ilyen!
Sajnos én soha... :((

Gratulálok!

Kovács Sándor képe

Na, a Szeptember végén pl. tele van daktilusokkal. Jól látod. Soha ne mondd, hogy moha.

Köszönöm.

Artur képe

Én akartam szólni...Tényleg egybe kell? Ma is tanultam valamit.Csak el ne felejtsem.Ismételgetem .Hátha rögzül mint a protkóm.

Artur képe

Oj, ez egy szép vers lett. A második versszakasz fogott meg legjobban, sok benne a fájdalom - pontosabban az élet, az emberi sorsok. Fáj, de menni kell tovább. Az ösz szomorusága, amikor tudjuk, hogy jön a tél. A tél, amiben sok a könyörtelenség, annyi könyörtelenség, hogy sokszor elfelejtjük a szépségét.
Megszerettem a verset. Gerda írta megígértem az oj-t az szívet ér nála.

Wendler Zoltán Artúr képe

Nehéz ám úgy olvasni egy remek verset, hogy közben a hibákat keresd benne. Ahhoz külön lelkiállapot kell. Például, hogy folyamatosan kikapjon a kedvenc focicsapat, vagy kiboruljon a sör, esetleg kiszakadjon a harisnya, és ilyenek.

Kovács Sándor képe

cicanaciiii.... nyeles gatya!

Gyárba jár, vasat farag,
Art Urunknak kedve nagy.
Nyeles gatya hidegbe' jó,
eszterga zúg, morog maró.

Art Urunk egy víg manó...

Pf...:)

Artur képe

Kovács Sándor
Megint a gyengémre tapintottál, engem meghat, s valahol megérint, ha valaki szépen használja a nyelvet. Nagyon egyszerü dolog egy ápolatlan nyelvet használni, az könnyü. Nekem a müvészet ott kezdödik, amikor valaki ugy használja a nyelvet, mint egy ügyes zenész a hangszerét. Amikor ülök a koncerten, s nyelem a könnyeimet, mert szép. Lehet egy nyelvet csürni, csavarni - mosolyt kicsakarni, lehet használni ecsetként, sok modja van. Soha nem eltérni az uttol - gondozni. Nehéz leirni, mert nekem a magyar nyelv nem jön magátol, talán megérted. Egy pár verset már átküldtél, amitöl egy pillanatra megálltam, s csak néztem.

még egy utóirat Gerdától több nincs elment aludni

Kovács Sándor képe

Jó éjszakát, Gerda... :) Most én nézek, csak úgy magam elé. Különösen megtisztelő, ha egy idegen ajkú a saját nyelvemen méltat, mert azoknak is nehéz átadni a gondolatokat, akik magyarnak születtek, de ha egy más nemzet gyermeke talál értelmet az írásomban... az felemelő. Köszönöm.

Gerda értettelek, szépen beszéled (írod) a magyart. :)

Mandragóra képe

Ez nagyszerű! Egy pillanatra sem akadt meg a ritmus, pedig általában érzékeny vagyok az apróságokra... Nem is kell tovább ragozni, megtették azt helyettem már jó páran!
 Elismerésem!

DnB képe

Azannya! :)

Kedves Kovács Sándor!

Ha nem tudnám, hogy te írtad, azt hinném, W.S.:)
Gratulálok. Szívesen olvastam. :)

Üdvözlettel
 DnB