Száz csuda sásbuga suttog a szélbe,
zizzen a sárga levél.
Fázva elillan a Nap pici lángja,
bújik a...
olyan ködös a reggel
és a vekker is mondja
hogy kelj fel
mert szomorú volna a reggel
ha nélküled...
Mondják ő tavaszi bolond
hóvirág kendőjét tépi
játékos kedve most mégis
tombol a futóhomokon
...
Ruháiból kibontanám.
De mind mi szép ma rút pucér...
Keménylegénylegyélkomám!
...s facér a tett mögött...
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Eltűnő homályos foltok
zöld obeliszkek
fehér kőporos alján
szétfolyó árnyak az éjben
játszik a szél hársfák
mézízű ajkán
hol van az ígéret
hol van az élet
nyújtsd ki a kezed
annyira félek
hirtelen oly nagyon
sötét lett
mint egy régi fénykép
besötétlett
obeliszk szépség
szivárvány
neved alatt
fekete márvány
ami csók volt
gyönyörű álom
kiszáradt szó
szétrepedt számon
lennék a titkos szeretőd
hófehér szűzi lepedőn
szelídítsd mohó vágyamat
lüktető lágy ölem befogad
kisszobám gyönyörök rejteke
lelkeden sebeket ejtek-e
ha ajkadra szorítom ajkamat
lüktető lágy ölem befogad
leszel-e ágyamban gyönyöröm
néhanap érzéki örömöm
lennék én védtelen áldozat
lüktető lágy ölem befogad
Fakereszten lóg az Isten
Tudja jól ,hogy semmim sincsen
...dehogy adna
Rászolgáltam a haragra
Úton vagyok a pokolba
Keresztekkel megpakolva
...nincs mit tennem
Ő az aki nem hisz bennem
Egy gomb
kibont
egy slicc
lehúz
ez már
nem vicc!
.........
Kis csók
aprók
jön vágy
ne bánd
van ágy!
.........
Köröm
bőrön
úgy szánt
.........
Kiold
az öv
nem köt
gatyát
tovább
és lásd
a Hold
nevet
veled.
.........
Nedves
ölem
fogadd
tőlem
neked
adom
látod
hagyom
pedig
vagyon
.........
Kincsed
mélyen
belém
tevéd
.........
Sóhaj
ó jaj
remeg
az éj
nyúlik
a kéj
tovább
tovább
odább
van még
a vég
.........
De jaj
nem baj
ha én
megyek
elébb? :p
Nekem
ennyi
elég!!! ;)
Fűtött szobámban levetkezett
csak ingecske fedte
fehér és vékony
zord hidegről megfeledkezett
jaj rövid az élet
illanékony
Rá akart fagyni a jelenre
kurta a nap a perc az óra
testemből kilépett röppent
Vékonyka ingében a
hóra
Lelkem még ifjú kis vihánc
Hófehér lágy szólam pihetánc
mezítláb táncolt a lelkem
nem gyűrte cipő sem kabáton
ránc
Oly tiszta és hűvös és szűzi
a halál ha vinné - bár most tenné
jégvirág koszorút hajába fűzi
cseng-bongva jégkaszáját fenné
az elmúlás ura ki folyvást
űzi
Vacogva álmodott a lélek
mezítláb a hóban állva
nem félek nem félek... félek
nem akarok még nem akarok
gondolni a halálra
Hát posztókabátba bújtatott az élet
és visszakísér a fűtött
szobámba...
Jelenleg 4 felhasználó van a webhelyen
